2009. március 25., szerda

Kedvenc

Namost azt találtam ki, hogy a munka és tanulás és nemitthonlevés okozta nagy űrt a blogomban azzal fogom kitölteni, hogy 10+1-es listát készítek mindenféle kedvenceimről, és szépen közzéteszem. Hogy megmutassam azt, ami jó (szerintem). Előrebocsátom, hogy nem 11 gitárost ismerek pl., de nem fogom mindet felsorolni, akit szeretek, csak akiket kicsit mondjuk jobban. Az első három pedig gitárosból, dobosból satöbbiből már most mondom, hogy minimum holtverseny. Nem vagyok egyszerű eset, na, de az vagyok, amit eszek, hallgatok, nézek, olvasok. Ez mostantól meg is lesz itt mutatva jól.

2009. március 24., kedd

Kiskuták

4 hetes gyönyörűségeim.












2009. március 5., csütörtök

DREAM THEATER


Az előző post címe már sokat sejtető volt. De ez külön bejegyzést érdemel:

2009.07.01, Sportaréna
DREAM THEATER


Dream Theater

Tessék jönni!

Caught in a web


Jó marketinges módjára arra fogom a majd két hetes mosolyszünetet, hogy nem volt szivem a Firth of Fifth gitárszólóját letaszajtani a blogom tetejéről...:) Persze nem erről van szó. Csak megint hozom a formám, és naiv kisgyerekként csodálkozom rá, hogy hát mik vannak. Kéremszépen, már a net sem a régi. Túlnépesedett, túltarkult majd egyészürkült massza. Vannak színfoltjai, mindig öröm őket megtalálni, de már innen is fröcsög a vér, ömlik a szenny. Photoshop-al sminkelt vagy épp primitíven vulgáris egyedek a balból elnyomott csikkel együtt jobbjukkal nyomják át a tesztoszteront a monitor másik oldalára. Mondjuk kell nekem mindenféle oldalakra beregisztrálni...:D Életem ajánlata: olyan szép szád van, gyere föl hozzám, csinálok neked sushit. Kihagytam... :)
Aztán meg a cezar-saláta sem a régi. Vagy csak rossz helyen akartam rendelni, de volt abban minden, csak az nem, aminek kellett volna. Na meg a feketeerdő torta. Hát annak a szine sem volt az igazi. Ráadásul a kettő két különböző helyen, sőt városban.(!) Mindegy, ezt csak zárójelben.
Viszont úgy tünik működik még a zsák a foltját elv itt is, és ettől megest helyrebillent a világképem. Lehet nem is naiv vagyok, hanem örök optimista. Mint aki a város leglepukkantabb kocsmájába tér be minden reggel, mert a kávé még mindig ott a legjobb. Döntse el mindenki szerinte jól van e ez így.