I know what i like

Tegnap este úgy éreztem blues a kedvem. Szokott ilyen lenni...:) De ma nem, ma (is) prog-rock a kedvem. Úgyhogy tessék, egy kis Genesis, mert jó:

Akkor:


És most:

Helyzetjelentés

Gondolkodtál már rajta, mit kérnél, ha egyszer tényleg jönne a jótündér, az aranyhal vagy Tibibácsi, hogy elintézi? Tudom, hülye kérdés, és egyébként sem szeretjük a "mi lett volna, mi lenne ha..." kezdetű gondolatokat. De elmélkedni azért szeretünk. Rengeteg frappáns komolytalan válasz adható a kérdésre, de most tényleg komolyan. Mitől lennél BOLDOG? Pénz? Hatalom? Szex? Hm, elapadhatatlan forrása bárminek, amiről most úgy véled a legfontosabb...? Nekem ez most az idő. Bezomány, Chronos babérjaira hajtok.

Ékes példa ez a hetem. Alig vártam, hogy péntek este legyen végre. 3 nap suli, jó töményen reggeltől estig, aztán egy hosszú majd egy kelletlen igazi pénteki munkanap. Pörgetni, hajtani szerettem volna az időt. Sokszor van ez így.

zárójel Kis közjáték volt a kedd este. Finom volt a parasztkenyér, a házikolbász és az erős paprika. A metaxa meg sok. Mindegy, billiárdozni sosem tudtam jól.:P zárójelbezárva

Deviszont szerda este pár órára némi lassulás jól esett volna. Vészfék, vészfék!!! Ilyenkor meg hová rohansz? Nem látod? Megpihennék, beszélgetnék. Mosolyognék egy őszintét. Hát ez van. Tessék ezt elintézni kéremszépen, aranyhalszivű tündérbácsi! Addig is ha nem lehetek az idő ura, igérem mindig megadom a tiszteletet az elrohanni akaró óráknak, az őszinte hangoknak és az embereknek akik visszamosolyognak...

Still of the night

Ehh, de jól is esik pénteken a Neptunban azt olvasni, hogy került föl majd 100 oldal jegyzet, HATEfőre legyenek szivesek... Ez most meghiúsította az idetervezett elmélkedést például a Péntek 13.-át követő Valentin napról, és egyéb mindenkit érintő és foglalkoztató fontos dolgokról... :P Akartam még pár sort a szavak nélküli metakommunikációról, de a digit nem a legkönnyebb tantárgyam, úgyhogy a csönd hatalmát demonstrálja most az, hogy nem írtam ezekről.:) Amúgy olyan Rocker Zsoltisan nekem semmi bajom a Péntek 13.-ával. Fizetés utáni első Péntek, maraggyámá'!:)

Summa: iszom egy pohár kékfrankost Zs. kollega pincéjéből, hallgatok egy kis Whitesnake-et, aztán elteszem magam holnapra....

Luke

I'm sorry!

Holnap HATEfő, ahogy én hívom a hét első napját. Ordít a szeretet az elnevezésből. De most várom. Illetve várom, hogy ez a hét véget érjen. Zsebbenyúlós, üres, vontatott, peches, átkozott napok. Kezdődött hogy HATEfőn elhoztam az autót, végre (majdnem) minden klapp. Minusz sokezer. Kedd reggel rögtön előztem is szabálytalanul ahogy kell, rendőrbácsik meg is állítottak. Minusz ötezer, és örüljek a helyszíni bírságnak. Ez rátett egy lapáttal az egyébként sem rózsás hangulatomra.

Okfejtegetés: a legszarabb azt elfogadni, amit az ember nem ért. Még ha tudja is, hogy talán jobb így, de valami idióta érzés belülről nem hagyja nyugodni. Valami hit, remény, kíváncsiság, ragaszkodás vagy valami átkozott hormon. Valami emberi.

Szombat estére tervezett programom volt. Bál. Hát nem az én világom, de fentebb említett okfejtegetést csűrve-csavarva meg tudnám magyarázni, miért lett betervezve. De most nem ez a lényeg. Hanem hogy akik számítottak rám nem értik miért mondtam le az utolsó pillanatban. Pedig tényleg csak azért, amiért mondtam is: nem volt kedvem hozzá, nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam. Sajnálom. Tényleg. Minusz párezer. Két belépő ára, amit előre kifizettem. Ez van.

A hab a tortán, hogy mikor ma este hazaértem és felkapcsoltam a lámpát a szobámban, a villanykörte intenzív fény- és hangjelenségtől kisérve megadta magát. Mondom kicserélem. Csakhát a székemról nem értem föl rendesen, sikerült belecsimpaszkodnom és kitépnem az egészet a plafonból. Na, akkor hoztam be egy üveg bort. Megiszom még egy pohárral, aztán bármily furán is hangzik tőlem: csak hétfő lesz már végre...

M. B. (...)

Reaktív

Az emberek viselkedésének, cselekedeteinek kulcsa a motiváció. Bármit is teszünk, mindig mindent valamiért. Végletekben ez valahogy úgy néz ki, hogy vagy sosem gondolsz bele miért, csak egyszerűen úgy érzed most ezt kell és úgy is teszel, vagy minden lépesed átgondolod, tudatos minden mozdulatod. Érdekes, hogy a két véglet igazából itt is majdnem ugyanaz… Az emberben ébred valamilyen szükséglet, és azt kielégíti. A különbség csupán az ösztönök racionalizálása. Na és persze nem hiszek a végletekben. A legspontánabb ember is valahol tudja az okot, csak nem tartja fontosnak, vagy fél belegondolni. És olyan sincs, hogy valaki sosem tegyen számára is megmagyarázhatatlant.
Ígyis-úgyis menekülünk. Félünk az ismeretlentől, a könnyebb utat választjuk, és közben görcsösen meg akarjuk magyarázni, hogy hát miért is jó ez így, vagy görcsösen bizonygatjuk, hogy miért nincs szükség arra, hogy megmagyarázzuk. Tudod mi a durva? Önmagad elöl menekülsz. Ha nem akarod látni az okot, ha mindenáron okokat akarsz látni. Tök mindegy. Ha ezt felismered, ha szembe akarsz nézni ezzel, akkor elkezdtél felnőni. Én elfáradtam a meneküléstől, így jutottam idáig. Volt egy blogom, amit töröltem. Hogy miért? Hát ezt próbálom magyarázni... Azaz nem is. Az lesz, hogy ezt meghagyom, bárhogy is alakul. Mert amiket leírtam, azok elől már nem akartam menekülni, azokat már elfogadtam. Amilyen hangulatom épp volt, az akkor és ott én voltam. Ezt nem lehet kitörölni. Ez lesz. Biztoshogyigen.

Elég volt a menekülésből. A 22-es csapdája, hogy lehet ezt most csak azért érzem így, mert menekülök a menekülés elől...