Reaktív

Az emberek viselkedésének, cselekedeteinek kulcsa a motiváció. Bármit is teszünk, mindig mindent valamiért. Végletekben ez valahogy úgy néz ki, hogy vagy sosem gondolsz bele miért, csak egyszerűen úgy érzed most ezt kell és úgy is teszel, vagy minden lépesed átgondolod, tudatos minden mozdulatod. Érdekes, hogy a két véglet igazából itt is majdnem ugyanaz… Az emberben ébred valamilyen szükséglet, és azt kielégíti. A különbség csupán az ösztönök racionalizálása. Na és persze nem hiszek a végletekben. A legspontánabb ember is valahol tudja az okot, csak nem tartja fontosnak, vagy fél belegondolni. És olyan sincs, hogy valaki sosem tegyen számára is megmagyarázhatatlant.
Ígyis-úgyis menekülünk. Félünk az ismeretlentől, a könnyebb utat választjuk, és közben görcsösen meg akarjuk magyarázni, hogy hát miért is jó ez így, vagy görcsösen bizonygatjuk, hogy miért nincs szükség arra, hogy megmagyarázzuk. Tudod mi a durva? Önmagad elöl menekülsz. Ha nem akarod látni az okot, ha mindenáron okokat akarsz látni. Tök mindegy. Ha ezt felismered, ha szembe akarsz nézni ezzel, akkor elkezdtél felnőni. Én elfáradtam a meneküléstől, így jutottam idáig. Volt egy blogom, amit töröltem. Hogy miért? Hát ezt próbálom magyarázni... Azaz nem is. Az lesz, hogy ezt meghagyom, bárhogy is alakul. Mert amiket leírtam, azok elől már nem akartam menekülni, azokat már elfogadtam. Amilyen hangulatom épp volt, az akkor és ott én voltam. Ezt nem lehet kitörölni. Ez lesz. Biztoshogyigen.

Elég volt a menekülésből. A 22-es csapdája, hogy lehet ezt most csak azért érzem így, mert menekülök a menekülés elől...