Miért vagyunk itt? Mi az élet értelme? Mitől leszünk boldogok? Miért nem tudunk békében együtt élni?
Miért kérdezek ennyi mindent? Az élet tele van kérdésekkel. Tulajdonképpen a kérdések viszik előre a világot. Ha nincs, ami foglalkoztat egy droid leszel. Harcolsz a pénzért, az idő ellen. De egy algoritmus szerint vegetálni az nem élet. Ha a személyiséged felrajzolható egy folyamatábrával, akkor bizony robot vagy barátom!
De akkor mi bajom a kérdésekkel? Hát először is, hogy a válaszok szubjektívek. Ez önmagában még nem baj, de ezt igen ritkán ismerjük be. A kérdőjel lélektana egyszerű: jól körbejárjuk a témát, aztán egyenes ágon eljutunk a válaszig. Pont. Azért persze nyitva hagyunk egy kiskaput, mert mi van ha mégsem? Ergo a kérdőjel folyamatábra, ergo megint csak droidok vagyunk.
A másik probléma, hogy adódnak élethelyzetek, amikor túl sok a kérdőjel. Gyakorlatilag csak kérdések vannak, válaszokra halvány reménysugár sem. Ezt hívjuk mélypontnak, depressziónak, vezeklésnek, stb. Ilyenkor aztán leszarod, hogy Newton dejó, hogy eltöprengett azon miért esett azt alma a fejére. Igen, itt van az a kurva gravitáció ami húz lefelé, mint azt a hülye gyümölcsöt. Egyébként is, francnak kellett Évának beleharapni?
Hát itt tartok. A feldolgozatlan múlt, és a bizonytalan jövő zárójelébe zárva, de remélhetőleg nem megrekedve.
A válasz pedig... Mi is volt a kérdés?
Miért kérdezek ennyi mindent? Az élet tele van kérdésekkel. Tulajdonképpen a kérdések viszik előre a világot. Ha nincs, ami foglalkoztat egy droid leszel. Harcolsz a pénzért, az idő ellen. De egy algoritmus szerint vegetálni az nem élet. Ha a személyiséged felrajzolható egy folyamatábrával, akkor bizony robot vagy barátom!
De akkor mi bajom a kérdésekkel? Hát először is, hogy a válaszok szubjektívek. Ez önmagában még nem baj, de ezt igen ritkán ismerjük be. A kérdőjel lélektana egyszerű: jól körbejárjuk a témát, aztán egyenes ágon eljutunk a válaszig. Pont. Azért persze nyitva hagyunk egy kiskaput, mert mi van ha mégsem? Ergo a kérdőjel folyamatábra, ergo megint csak droidok vagyunk.
A másik probléma, hogy adódnak élethelyzetek, amikor túl sok a kérdőjel. Gyakorlatilag csak kérdések vannak, válaszokra halvány reménysugár sem. Ezt hívjuk mélypontnak, depressziónak, vezeklésnek, stb. Ilyenkor aztán leszarod, hogy Newton dejó, hogy eltöprengett azon miért esett azt alma a fejére. Igen, itt van az a kurva gravitáció ami húz lefelé, mint azt a hülye gyümölcsöt. Egyébként is, francnak kellett Évának beleharapni?
Hát itt tartok. A feldolgozatlan múlt, és a bizonytalan jövő zárójelébe zárva, de remélhetőleg nem megrekedve.
A válasz pedig... Mi is volt a kérdés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése