Ezt a tegnap este hallott sztorit muszáj leírnom. Úgysem lesz ismerős senkinek, mert ahogyan én sem, ti sem néztek soha pornót. Hát kollégám nézett. Vitték neki, hogy ez kihagyhatatlan. Gyönyörű példája a Magyar amatőr filmesek művészi, mondanivalóval tarkított kifejezésmódjának. Igazi hungaricum. Van, aki szerint a hét fő bűnbe ilyen dolgok tartoznak, mint borba kólát önteni, alkoholmentes sört inni, pornóba sztorit vinni... Ímhol az bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt. Meg kollégáim rekeszizmát napok óta.
Béla kényelmesen tévézget feleségével otthonukban. A műsor nem túl izgalmas, Béláné meg is unja hamar, egyéb örömökre áhítozik. De ez nem Béla estéje. Az örök NŐ által gyújtott tűz már a múlté, a lenyugvó nap ereje mese, az óra fél hatot mutat. Igen, Bélának nem állt föl. Ez gond. Sőt, probléma. Mert ha egy nő kívánja, akkor nincs mese.
- Nem baj Béla, akkor hívj valakit, aki teljesít helyetted.
Becsületére legyen mondva, ezt már nem bízta a véletlenre. Felemelte a telefont, snitt, és már ott is volt két szép szál legény. Ők aztán nem kímélték az asszonyt, ahogy azt az amatőr rendező megálmodta az édeshármas minden formájából mutattak ízelítőt. Egyszer még Béla is benyitott a szobába, de csak egy lemondó legyintés volt a szerepe. Zseniális. Képzelem mennyi ereje teljében lévő fiatalember törölgette a könnyeit a nem épp erre a célra odakészített papír zsebkendőbe, bokára eresztett boxeralsóban ezt látva.
De a filmművész zsenialitása itt még nem merült ki. Mert aki az összekent arcú erőltetett kamerábavigyor után a film végét, neadj' isten a stáblistát várta, az készíthette a könnyeinek a következő zsebkendőt. Ugyanis Béláné megest kívánós lett, és leszalasztotta odaadó férjurát a közértbe némi édességért. A sarkon persze ott fújta a füstöt a két helyi mácsó.
- Te, nem kéne valamit mondani a Bélának?
- De. Ööö, Béla! Ne haragudjá'má', hogy úgy megbasztuk az asszonyt!
Béla erre nem szólt semmit, csak fentebb említett lemondó legyintésével nyugtázta, hogy hát ugye ha egy nő akar valamit, azt biz el is éri.
- Nem baj Béla, akkor hívj valakit, aki teljesít helyetted.
Becsületére legyen mondva, ezt már nem bízta a véletlenre. Felemelte a telefont, snitt, és már ott is volt két szép szál legény. Ők aztán nem kímélték az asszonyt, ahogy azt az amatőr rendező megálmodta az édeshármas minden formájából mutattak ízelítőt. Egyszer még Béla is benyitott a szobába, de csak egy lemondó legyintés volt a szerepe. Zseniális. Képzelem mennyi ereje teljében lévő fiatalember törölgette a könnyeit a nem épp erre a célra odakészített papír zsebkendőbe, bokára eresztett boxeralsóban ezt látva.
De a filmművész zsenialitása itt még nem merült ki. Mert aki az összekent arcú erőltetett kamerábavigyor után a film végét, neadj' isten a stáblistát várta, az készíthette a könnyeinek a következő zsebkendőt. Ugyanis Béláné megest kívánós lett, és leszalasztotta odaadó férjurát a közértbe némi édességért. A sarkon persze ott fújta a füstöt a két helyi mácsó.
- Te, nem kéne valamit mondani a Bélának?
- De. Ööö, Béla! Ne haragudjá'má', hogy úgy megbasztuk az asszonyt!
Béla erre nem szólt semmit, csak fentebb említett lemondó legyintésével nyugtázta, hogy hát ugye ha egy nő akar valamit, azt biz el is éri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése